A legendás nepáli csúcs mégis állandó szereplője a híreknek. Egy másik irányadó szakmai fórum, az olasz planetmountain.com szerkesztője, Nicholas Hobley ezt azzal magyarázza, hogy a sajtó azokkal a mászásokkal foglalkozik, amelyeket a nagyközönség is ért. Ebbe a körbe a legmagasabb csúcsok férnek bele, valamint az olyan rekordok, mint a leggyorsabb, a legfiatalabb (ezt a csúcsot a múlt héten állította be az Everesten a 13 éves amerikai Jordan Romero), a legöregebb mászó és a hasonló elsőségek. Szakmai elismerést egészen más teljesítmények váltanak ki – napjainkban például az új útvonalak és az alpin stílusú mászások.

Az új útvonal azt jelenti, hogy az alpinisták valamelyik hegy vagy sziklafal soha meg nem mászott oldalát hódítják meg. Az alpin stílus hívei pedig a bevett magashegyi gyakorlattal ellentétben nem építik ki táborok láncát, hanem minden felszerelésüket magukkal cipelve egy lendülettel hódítják meg a csúcsot. „A korszakalkotó mászások ma már nem is elsősorban a Himalája legmagasabb csúcsain zajlanak, hanem alacsonyabb, 5-7 ezer méter körüli hegyeken” – állítja MacDonald. Példa erre a hegymászók egyik legrangosabb elismeréseként számon tartott francia Piolet d'Or-díj. Idén egy brit páros, Nick Bullock és Andy Houseman vette át az Arany Jégcsákányt, annak elismeréséül, hogy Nepálban megmászták a 6750 méter magas Csang Himal 1800 méteres északi sziklafalát.

Új fejlemény az is, hogy míg régebben külön tábort alkottak a magashegyi mászók és a sziklamászók, mára a két sportág összefonódott. Napjaink legjobb mászói egyaránt otthonosan mozognak a legnehezebb sziklamászó fokozatokban és a nagy magasságokban.

A teljes cikk a HVG-ben illetve itt olvasható.