CSAPÓ 03 – Tudósítónk fejében acélkalapácsok kattognak 5200 méter magasan
CSAPÓ 02 – Már Tibetben vagyunk...
CSAPÓ 01 – Az első beszámoló Kathmanduból
CSAPÓ 00 – Mit keres az extrem.hu újságírója a Himalájában?


Éjszakánként – amikor felébredek – aggódva figyelem Tóth Zsolt légzését. Megnyugszom, amikor hallom, hogy mocorog, szuszog. Zsolti ramatyul van: napközben csak szédeleg, lassan mozog, tekintete zavart. Szervezete nem tudott alkalmazkodni az 5800 méteres magassághoz...

Első állomásunk a 3700 m magasan lévő Nyalam volt, ezután a 4300 méteren lévő Tingriben aludtunk.
Amint azt az előző beszámolómban írtam, az Everest alaptáborában szoktattuk magunkat a magassághoz, majd 5200-ról visszamentünk Tingribe. Itt kicsit pihentünk, majd két alvással feljöttünk ide, 5800-ra.


Tóth Zsolt (fotón: jobb oldalt) hazánk egyik legjobb operatőre, olyan filmeket fényképezett, mint az "Arccal a földnek" és a "Puskás Hungary".
Az Erőss Zsolt felépüléséről szóló dokumentumfilmben április óta dolgozik – jártunk együtt az Alpokban, és Zsolt jól bírta a strapát. Az viszont kiszámíthatatlan, hogy a magasság hogyan hat az emberi szervezetre. Van, aki  jobban bírja, és van, aki pedig egyáltalán nem képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez.
Mi egy pulzoximéternek nevezett műszerrel mérjük a vérben oldott oxigén százalékos arányát. 
Egy egészséges felnőtt tengerszinten 100 %-ot produkál; Tóth Zsolt értéke itt 60%.
Ez életveszélyes. A komoly gond az, hogy ha ennyi idő alatt nem tudott akklimatizálódni, akkor hiába megy
lejjebb, akkor ezután sem fog javulni.
Zsolt most elindul haza.

Ma megkezdjük a táborlánc építését.
Erőss Zsolt, Szlankó Zoli, Horváth Tibor és én elindulunk az egyes táborba.
Ez 6400-on van...